3.fejezet-Lehetetlenség

Sziasztok!

Óriási lelkesedéssel és örömmel írtam nektek az új részt, sőt, talán jobban megkedveltem ezt a blogomat, mint a másikatt, az Obsession-t. 

Elkészítettem életem első trailer-ét, amivel ezt a blogot tiszteltem meg. Oldalt egy modulba kiemeltem, oda kattintva megtekinthetitek. 

Számomra elképesztő, hogy kettő fejezet után, már több, mint 20 feliratkozóval dicsekedhetek. 

Nagyon szépen köszönöm a rengeteg visszajelzést is! 

Jó olvasást xoxo

„Kedves Arie!

Ha ezt a levelet olvasod, akkor csodák csodájára magadhoz tértél. Sajnálom, hogy nem vagyok ott melletted, de valamit tudnod kell...

Szerettelek és mindig is szeretni foglak, de el kellett mennem. Egy fontos üzleti ajánlatot kaptam, amit úgy érzek, hogy nem utasíthattam vissza. Már most hiányzol pöttöm, de tudnod kell, hogy ha ezt kihagytam volna, örökké bánnám. Nem szeretném elárulni hollétemet, legyen elég annyi, hogy Amerikában tartózkodom.

Elképesztő lány vagy. Örülök, hogy magadhoz tértél. Ez a baleset az én hibám volt, amit örökké bánni fogok.

Harry xoxo”

Ahogyan jobban szemügyre vettem a papírt, észrevettem, hogy egy kerek kis odaszáradt folt van rajta. Talán egy könnycsepp?

A sorokat még egyszer átfutottam tekintetemmel, s elkezdett sántítani a dolog…

Harry mindig is egy kis lemezboltban volt biztonsági őr, és mellékállás képen segített felkészülni a motorosoknak a versenyre. Nem hinném, hogy olyan kihagyhatatlan állás lehetőséget kaphatott volna. Megértem, hogyha már nem szeretett volna velem együtt lenni, hiszen két évig kómában voltam, az sem volt biztos, hogy magamhoz fogok térni egy nap… de legalább az igazságot írta volna le számomra. Mindig őszinték voltunk egymással, nem értem, hogy ez a hirtelen hazugság, hogy pattanhatott ki az elméjéből.

Leraktam a levelet az asztalra, majd letöröltem a szemem sarkából a könnyeket. Anne átsétált mellém, majd rám mosolygott.

-Azonnal ki kell repülnöm Amerikába.-jelentettem ki.

-Kicsikém, szerintem ez nem túl jó ötlet.-húzta a száját Anne.

-Nem érdekel.-rántottam vállat.

Felálltam, majd a bőröndömhöz vánszorogtam. Anne tiltakozott, de nem tudtam vele foglalkozni. Hívtam egy taxit és a házamhoz vettem az irányt. A bőröndöm nehézkes volt, és sétálni is csak nehezen bírtam. A lábaim  hamar fáradni kezdtek, de szerencsére hamar felértem a 3.-ra. A kulcsot Anne átadta még a házában, így nem kellett túl sokat vacakolnom. Kezem kissé remegett, így nehezen találtam be a kulcslyukba. Az ajtó kitárult, és óriási rend fogadott. Ekkora tisztaság talán azóta nem volt itt, mióta Harry-vel megvettük magunknak.

A laptopom az íróasztalomon volt, mint ahogyan 2 esztendeje is. A szemem könnybe lábadt, ahogyan arra gondoltam, hogy talán sohasem találhatom meg újra Harry-t. Semmi elérhetőséget nem hagyott maga után, ami még nagyobb fájdalmat okoz. Talán már nem akar látni, de nekem muszáj lesz kiderítenem az igazságot. Miért hazudott nekem?

Túl sok kérdés, amire talán soha nem kapok választ. Amerika óriási, kizárt, hogy megtaláljam Harry-t… de tudnom kell az igazat.

A telefonomért nyúltam és Harry-t tárcsáztam...

Persze, hogy számot változtatott..

Egy elégedetlen sóhaj hagyta el a számat, majd a laptopomhoz sétáltam. Leültem elé a székembe, és pár másodpercig csak ültem. Hiányzott már ez a ház…

Óvatosan felnyitottam a laptopot és letöröltem a billentyűzetéről a port. Bekapcsoltam, majd felléptem facebookra. Rengeteg kedves üzenet fogadott, és néhányan megírták, hogy sajnálják a családomat. Egy-két ember megajándékozott egy-egy R.I.P. felirattal is, mire szemöldök ráncolva kiléptem inkább.

Ekkor megláttam egy új, nem ismerős Word dokumentum nevet. Rákattintottam, majd pillanatok alatt meg is nyitotta a laptopom.

Elszörnyedve néztem, ahogyan tudatmódosító szerek nevei, fajtái, besorolásai és árai voltak feltüntetve. A laptopomat lecsaptam, majd ijedten felpattantam a helyemről.

Miért lettek volna drogok abban a dokumentumban?

Ki írta bele?

Nekem nem volt rá alkalmam, de ezen kívül csak egy valaki fér hozzá a géphez…

Harry.

De az lehetetlen. Világéletében ellene volt mindenféle kábítószernek. Biztos, hogy nem ment volna bele ilyen piszkos ügyekbe. Maximum az egyetemen szüksége volt rá egy feladathoz. Igen, csak ez lehet.

Unottan kisétáltam a konyhába és csináltam magamnak egy bögre kakaót.

De hát miért nem hagyott semmi jelet maga után? Valami apró nyomot, amivel a nyomára találhatnék.

Fel-alá kezdtem járkálni a házban. A bögrémet leraktam az asztalra, majd a könyvespolchoz sétáltam. Felemeltem néhány könyvet, és az egyikből kiesett egy papírdarab.

Egy repülőjegy Atlantába…

Ezek szerint járt már ott. Idegesen lapozgattam a könyvet, mire egyre több repülőjegy bukkant elő, és valamiféle fehér por is. Csalódottan és fájdalommal teli szívvel a falhoz csaptam a könyvet, majd zokogva összerogytam.

Miért hazudott nekem?